A közelben levő rendőr azonnal az autóhoz sietett, amelynek hátsó ülésén valóban ott volt egy 3-4 év körüli, rémült kisfiú, aki szemmel láthatóan tetőtől talpig verejtékben úszott. Noha az első ajtó ablaka egy ujjnyire nyitva volt, a résen koránt sem tudott annyi friss levegő bejutni, mint amennyire szükség lett volna, így az utastér percek alatt felforrósodott.
Az egyenruhásnak e kis résen át sikerült kinyitnia az első ajtót, majd a hátsót is, így anélkül ki tudta szabadítani a gyereket, hogy az autóban kárt okozott volna. A síró kisfiú olyannyira meg volt izzadva, hogy ruhájából szinte facsarni lehetett a nedvességet. A rendőr megkérte társát, hogy tartsa szemmel a kinyitott kocsit, ő maga pedig a gyerekkel bement az áruházba, ahol először is egy pohár vizet kért a kicsinek, majd megkérte az üzlet személyzetét, hogy a hangosbemondón keresztül értesítsék a vélhetően odabent tartózkodó szülőket.
A helyszínen rövid időn belül megjelent az édesapa, aki elmondta, hogy azért hagyta a kicsit a kocsiban, mert amikor megérkeztek a parkolóba, a gyermek épp szunyókált, és nem szerette volna felébreszteni. A kisfiút épségben átadták az apának, aki ekkor már belátta, valóban hatalmasat hibázott.
